1931-ig Pestszentlőrincen, ezen belül a Ganz-telepen hatalmas, régi iskolakörzet volt, ami Vecséshez tartozott. Az intézmény több bérelt kis épületben, több igazgató irányítása alatt működött. A tanulók létszáma a háború után megközelítette a 600 főt. A Sió utcai (1. kép), a Bakony utcai (2. kép), a két Duna utcai; a 19. sz. alatt a Katolikus Egyházzal közös tulajdonú kápolnás iskola (3., 4. kép), helyiségeit kinőtték, szükségessé vált az új iskola megépítése. Az  alapozás már 1948-ban megkezdődött.

 

 

 A Kassa utca 173. sz. alatti iskolaépületben 1952 februárjában indult meg a tanítás. Az elkészült magastetős és egyemeletes iskola (5. kép) 16 tanteremmel azonban hamar kicsinek bizonyult.

 

 1958-ra második emelettel bővült (6. kép), most már modern, lapos tetővel és nagy tornateremmel (7. kép). Az akkor legkorszerűbbnek számító tágas, világos, nagy ablakos tantermekben közel 800 gyermeknek jutott hely (8. kép). Végre elfértek a napközisek is. 23 tanulócsoport indult 38 pedagógussal.

 

 

 A hatalmas tornateremben nemcsak a sportélet, hanem más rendezvények is helyet kaptak: a  János vitéz, a Dallal, tánccal a világ körül című, gyerekek által előadott zenés műsor (kép), a farsangi rendezvények (10. kép) és az 1947-ben megalakult úttörőmozgalom avatóünnepségei. Akkor Kossuth Lajosról nevezték el az iskola úttörőcsapatát.

 

 Az 1950-es, 60-as években felélénkült a zenei élet iskolánkban is. A Zeneiskola 1952-ben itt kezdte meg működését, majd évekig kihelyezett tagozata működött. Györe Béla, majd Mészáros Károly énektanárok iskolazenekart és 60-80 fős gyermekkórust toboroztak, és minden iskolai és kerületi rendezvényen elkápráztatták a közönséget. Mészáros Károly saját osztályából éneklő rajt alakított, sorra nyertek kórusversenyeket. Az 1960-as évek elején a Ratkó-korszak gyermekeivel megnőtt az iskola létszáma.

 

 Az 1964/65-ös tanévben, Masek Ferenc egyéves továbbképzésének idejére Slevelnszky Adélt bízták meg az igazgatóhelyettesi teendők ellátásával. Adél néni híres kézimunkaszakkörét is eredményesen működtette. A kislányok munkáiból évente vásárt rendezett. (11., 12. kép)

 

 A 800-900 között ingadozó tanulólétszám 24-25 tanulócsoport fenntartását igényelte, igen magas osztálylétszámokkal (38-40 fő) (13. kép). A tanári kar 40 tagú volt.

 

 1956 után

 

 Új lendülettel folytatódott a mozgalmi élet 1956 után: a 4355. sz. Kállai Éva úttörőcsapat vezetését Eitz Nándor vette át (14. sz. kép). Legendás ifigárdát nevelt maga köré. Segítségükkel remek sátortáborokat szervezett. Célja az volt, hogy minél több gyerek eljuthasson nyaralni az ország eldugott, kies helyeire: Farkasgyepűre, Magyarhertelendre, Csákányospusztára és Eresztvénybe.

 

 1970-ben megindult a sporttagozat olyan kiváló testnevelő tanárokkal, mint Fazekas László és Imrecze Erzsébet. Később csatlakozott hozzájuk Vladár István is. A nagy tornatermet függönyökkel kettéválaszthatóvá tettük, a földszinti zsibongót kis tornateremmé alakítottuk, a télikertből két újabb öltöző lett. Kiépítettük a szabadtéri sportudvart futó- és ugrópályával. A nagy kézilabdapálya különleges bevonatot kapott, majd sátortetőt is (amit a gyerekek csak lufinak becéznek) (15. kép). Az iskolát patronálta a MALÉV, a Kőolajipari Gépgyár, a tagozatot a Honvéd Sportegyesület. A sport fejlesztésére fordított energia megtérült, a tagozat 32 éve eredményesen működik.

 

 

 1980-ra a tanulólétszám már megközelítette az ezer főt. Nagy örömünkre elkészült a Kandó téri új iskola a Ganz-kertvárosban, így módosult a Kassa körzete is. Az Üllői úttól északra lakó gyerekek maradtak a tagozatosokkal az anyaiskolában. A déli oldalon, valamint a Rába utcától Vecsésig húzódó területen élő gyermekek az új iskolába kerültek a tantestület egy részével együtt. Végre megszűnt a zsúfoltság, lehetőség nyílt az állandó délelőttös tanításra. Ettől kezdve a mai napig évfolyamonként 3 osztály jár iskolánkba. A napközirendszer is átalakult. Eitz Nándor igazgatóhelyettes megszervezte a klubnapközit. Minden nevelő valamilyen érdekes szakkört vezetett a tanulási idő után. Ezzel értékes és értelmes elfoglaltságot kínáltak a délután csellengő gyerekeknek, akik örömmel választották szabadidejükben többek között: a hajómodellezést, gyöngyfűzést, színjátszást vagy az agyagozást.

 

 1985 után hamarosan csatlakoztunk az innovatív iskolák csoportjához. Kiépítettünk egy zárt láncú televízió-rendszert, melynek eredményeképpen minden tanterembe eljutott a modern technika, mely lehetővé tette, hogy az oktatástechnikus segítségével bármely tanórán oktatófilmet játszhassanak be. Néhány lelkes kollégánk forgatókönyvet írt, s máig használatos filmeket készítettek a tananyaghoz: földrajzhoz, biológiához, történelemhez és több alsós tantárgyhoz is. A főváros iskoláiból sorra jöttek tanulni a kollégák a korszerű módszereket és az oktatástechnológiát.

 

 A kerületben elsők között tértünk át az orosz nyelvről az angol és német nyelv tanítására. Többen vállalták az átképzést, ezzel adottak voltak a személyi és tárgyi feltételek is. Egy nagy teremből két kis nyelvi labort alakítottunk ki, fél-fél osztálylétszámmal kiscsoportban folyik a nyelvoktatás.

 

 A tanulólétszám 520-600 között mozog. Vannak hűséges, visszatérő családjaink, közülük már a második, harmadik generáció hozza gyermekeit beiratkozni iskolánkba.

 

 Tanítványaink közül többen is visszatértek kollégának. Fehér Mártra, Kanda Judit, Mezőhegyi Eszter, Sütőné Vida Andrea, Tóth-Szalay Petra, Oremné Sztankovics Katalin, Takács Zoltán és Dinawi Mahmoud Yassein

 

 1997-ben a szülők kezdeményezésére elindult az 1 Ft-ot számítógépekre akció, melynek eredményeképpen egy év múlva adományaikból megkezdhettük a számítástechnika terem kialakítását. Fejlesztése azóta is tart. A nyelvoktatás eredményességét segíti, hogy 1998-ban csatlakoztunk az Európai Bizottság Socrates oktatási programjának Comenius   alprogramjába. Német, holland, spanyol (katalán) és legutóbb norvég iskolák pedagógusaival karöltve dolgoztunk a programban.

 

 Adott minden lehetőség, hogy az eddigi szellemben folytassuk eredményes munkánkat, és tanítványaink a XXI. század követelményeinek megfeleljenek.